Gyönyörű tengerpart, tiszta, átlátszó víztükör, sima homok. A szikrázó napsütésben egy-két pici fehér báránykától eltekintve teli-kék ég a horizonton belesimul a türkziből sötétkékbe játszó tengerbe. A parton simogatja a lábam a sós víz, visszanézve a szárazföldre mediterrán növények, olajfák hegyoldalba kapaszkodva egyre magasabbra törnek. A tenger szintjén szűk utcácskákban, pálmák és örökzöldek között stílusosan régies, színes olaszosan összvissza épült házak, némelyek közülük a hegyoldalt ostromolják...

Már-már giccsesen szép, nem igaz? Emiatt - pontosan emiatt rengeteg ember a parton. Temérdek napernyő és nyugágy a homokban. Szépen sorokba rendezve, szinte egyformák csak különböző színekben pompáznak. Nem tetszik annyira, mindigis ódzkodtam a túl "turisztikus" helyektől. Mertugye ki szeret a tömegturizmus része lenni? Ki szereti ha a következő napágyon fekvőnek kis híjján a könyöke is átér? Ki akar egy lenni a sok közül, akit egy gépezet kiszolgál? Nem sokan közülünk azt hiszem.



ITT és ÍGY nyaraltam eltöltve sok napot ezen a bizonyos parton - mégis jól éreztem magam. Mert megoldották! Az olaszoknak kiváló érzékük és nem kevés tapasztalatuk van a turisták lelkivilágát illetően és tudták mi a teendő.
Csináltak a sok kilométerből sokszor 100 métert, a sok egyforma napernyőből 30 egyszínűt, a tömegturizmusból családiast. Igen feloszották a partot, és nem, nem értettem mindjárt, hogy miért jó ez nekem, mert bátorkodtam megkérdezni a narancssárga napernyők "urától", hogy kaphatok-e egy amolyan sárgát, ott odébb - mivelhogy az még üres - és elég nyersen közölte, hogy ha azt akarom, akkor kérdezzem meg ott odébb... Meg is kérdeztem, és mikor a hölgy mosolyogva megkérdezte, hogy mennyi ideig leszünk és hogy hányan vagyunk, és mindjárt azt mondta, akkor 20 helyett csak 18 lesz, akkor már kezdtem magam jobban érezni, mondta, hogy nem-nem nem kell előre, majd mindennap kifizetjük csak akkor nem adja oda másnak, ha tudja, hogy jövünk. Meg fog ismerni? Persze - kicsit elnézően mosolygott :) Mert ő egy kis bárt vezetett a sárga ernyős parton ahol mindössze 30-40 napernyő volt a fennhatósága alatt és tényleg: minden nap előre köszönt, ha reggel beestem izzadtan a 10 km futástól kaptam egy pohár vizet (természetesen ingyen). Napközben a koktélhoz mindig járt valami kis falatka, chips, mogyoró, a végén még sült oldalas is (!) - biztosan sajnáltak, hogy éhezünk mert délben mindig csak a gyerekek kaptak enni :)

Összefoglalva a tömeg közepén megkaptam azt az érzést, hogy személyesen törődnek velem, hogy valami csak nekem szól és figyelnek az igényeimre - így képzelem én azt, hogy "mindent az ügyfélért", hogy élményt kell ma árulni nem pedig portékát.

Megírták ezt már többen íme néhány olvasmány innen a Tudáskurátorról, ahol a modern marketing útvesztőjében még nem veszett el a lényeg: A VEVŐ

Szállítjuk a boldogságot!
A marketing újragondolása
Egy kis extra az értékesítésben

Végül személyes kedvencem Steve Denning, aki szerint akkor csináljuk jól, ha vevőink akkora élméyt kaptak, hogy tovább is mesélik - mint most én :)
Radikális vezetés